Fel

Mesemondó – saját meséit és népmeséket olvas fel Danyi Zsuzsanna a mese.tv podcaston

danyi-zsuzsi-mese-mesehallgatas-683x1024

Mesemondó – saját meséit és népmeséket olvas fel Danyi Zsuzsanna a mese.tv podcaston

Danyi Zsuzsanna közel 20 éve van jelen a magyar kulturális életben. Tevékenységének palettája színes. A Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, a Légierő Szolnok Zenekarával, a helyi televízióban, művészeti-, képzűművészeti-, táncegyesületekkel épp úgy dolgozik, mint irodalmi körökkel, vagy népzenei közösségekkel. Legkedvesebb tevékenysége mégis az, ha gyerekeknek mesélhet. Az már csak hab a tortán, ha ehhez zene is szól.

 

– Igazi mesemondó múlt van mögötted, mi indított el a karrieredben? Hol meséltél?
 
A mese szeretetét édesanyámnak köszönhetem. Weöres Sándor dallamos versikéit már másfél évesen fújtam. A mesék aztán végigkísérték az életem. Az első nyilvános szerepléseim 23 évesen voltak. Amit otthon a kisfiamnak elmondtam, azt a helyi rádióban is elmeséltem. Aztán jó pár év kihagyás után, a televízióban, majd a színpadon folytattam, és ez a tevékenység ma is tart. Különösnek tűnhet, de sosem magam kerestem ezt az utat. Nem terveztem, hogy mesemondó leszek. Mindig, mindegyik lehetőség “megtalált magának”. Mintha a Gondviselő terelgetett volna. A televízióba is meghívás útján kerültem. Ott persze én szorgalmaztam, hogy készítsünk olyan műsort, ami gyerekeknek szól. Magam sem gondoltam, hogy ennyien szeretik majd, és nem csak a kicsik, a felnőttek is.  Emiatt ragadt rám a “mesemondólány” kifejezés. A embereknek szükségük van a mesére. Elképesztő történeteim vannak ezzel kapcsolatban.
Számtalan helyen jártam az országban a Szolnoki Szimfonikusokkal és a Meseszálak együttessel is. Mindig csodálatos élmény volt, nemcsak az előadás, hanem a fogadtatás és a hála, amivel a közönség jutalmazott bennünket.
 
DSC_9927

– Ha jól tudom, nemcsak vonzódsz a mesékhez, hanem te magad is írtál már párat. Sőt ezek közül a mesékből is hallgathatunk a mese.tv esti mese podcastjában  is egyet-egyet. Ezek hogy születtek? 

Épp a közelmúltban írtam egy rövid prózát a mesétől való függőségemről. Ez áll benne: ” A legkisebb sejtemben is lakik már egy mesei fordulat, és mikor ez összegyűlik, mint olvadáskor völgyben a hólé, tollam nyomán mederbe rendeződik, új történet lesz belőle.”  Akaratlanul is születnek mesék bennem, sőt, igazából bármikor, bármiről tudnék egyet mondani. Ennek nemcsak az az oka, hogy sok száz (szerintem ezer fölötti) mesét, olvastam és mondtam el, hanem az is, hogy hiszem, élem a bennük rejlő igazságokat. Legnagyobb szerelmese természetesen a népmeséknek vagyok, de bármi jöhet, ha nem didaktikus, vagy bugyuta, azt gondolva, hogy ez a gyermek szintje. Hiszem a mesék gyógyító, tanító hatását, és szorgalmazom, hogy minél több gyerek olvasson, sőt írjon mesét. Használja szárnyaló fantáziáját, hogy később az megtartsa őt embernek, és átsegítse a nehéz helyzeteken.
Így született a Tiszai mesevirágok különleges mesekönyv is, amiben gyermekek történeteit dolgoztam át/fel, jól olvasható, mondható mesékké. Ebből is hoztam párat, de akad, amit egy törött kisujj ihletett, egy közel sem szokványos, katonai környezetben, vagy olyan, aminek megírására egy zeneszerző kért fel. Egyébként több mesémhez született komolyzenei anyag, épp az említett Márki Sándor, illetve Balogh Sándor munkája nyomán.
 
– S, ha már mesék, akkor melyik mese a mesemondó kedvence?
 
Egyet nem tudok kiemelni. Tudod! Mint Gombóc Artúr a csokiboltban :D. A magyar népmesék nagyon kedvesek számomra, de oda vagyok Michail Pljackovszkij történeteiért, vagy magyar írók, költők verses meséiért, és még sorolhatnám. Természetesen legnagyobbat akkor dobban a szívem, amikor megszólal az Angyalszárny mese katonazenei és kórus kísérettel, vagy amikor a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral szólaltatjuk meg Balogh Sándor csodálatos meseelőadását, ami 3 Tiszai mesevirágos történetből áll össze.
 
– Van példaképed? Tanultál valakitől?
Tanulni nem tanultam. Azt hiszem ez olyan, mint ahogy régen volt a falunak mesemondója, énekese. Adottságom volt hozzá, aminek jó alapot adott édesanyám éneke, vers és mese szeretete. De mivel úgy vélem, mindent lehet jobban is csinálni, ezért több ilyen témájú előadáson is részt vettem a Hagyományok házában, illetve sok neves mesemondót hallgattam. A nagy példakép Szabó Gyula és Domján Edit.
Azt mondanám, a mesék maguk tanítottak engem. Bölcsességük, jóságuk formálja azt is, aki szívből mondja és azt is aki hallgatja. A legnagyobb tanító pedig a szeretet, és az alázat, a közönség, és az iránt, amit csinálsz. Mesélni más állapot. Ebben a tiszta és őszinte világban nincs helye önmegvalósításnak.

 

 

– Úgy tudom, hogy most is dolgozol egy meseregényen. Mesélnél erről? Mi a téma? Mikorra várható? 
Van egy csodálatos grafikusművész barátnőm. A lelke, tükre az enyémnek. Az ő ötlete alapján kezdtem el írni egy ifjúsági meseregényt. Annyit árulok el, hogy egy olyan kislányról szól, aki az egyik legnehezebb élethelyzettel találja magát szemben. Erre keresi a megoldást, így kerül egy varázslatos kertbe, ahol a növények beszélnek, és elképesztő dolgok történnek. Nagyon szeretném még az idén befejezni, de nem tudom eljutok-e a végére. Ha viszont elkészül, magam fogom felolvasni hangoskönyvnek.
– AK –
Danyi Zuszsi csodálatos meséit és mesélését  hamarosan az mese.tv estimese podcaston is hallhatjátok!
Nincsenek hozzászólások

Komment hozzáadása